Az oldalt gondozza: Energiaklub

Gázügyek

A magyarországi háztartások nagy része gázzal fűt. Érthető tehát, hogy az EKP keretében ezzel a témával is foglalkozunk. Elsőként a stratégia földgáztároló ügyét vizsgáltuk, mert ez közvetlenül érinti a fogyasztókat is.

A stratégiai földgáztároló egy olyan létesítmény, amelyből krízishelyzetben – tehát amikor az országba a vezetékeken nem érkezik elég gáz  – a korábban elraktározott  földgáz kitermelhető, és ezáltal a fogyasztók számára elérhető lesz. A Magyarországon erre a célra létesített földgáztároló 1,2 milliárd köbméteres biztonsági – azaz a krízishelyzetekre fenntartott – tárolói kapacitás mellett 700 millió köbméter szabadon értékesíthető kereskedelmi tárolói kapacitással is rendelkezik. A létesítéssel és működtetéssel kapcsolatos költségek beépültek és még mindig benne foglaltatnak a lakossági gázárban – tehát a fogyasztók fizetik meg. A biztonsági és a kereskedelmi tároló fizikailag nem, pénzügyileg meg nem tudni hogyan különül el. Tehát kérdés, hogy a létesítés, illetve működtetés költségei közül megfelelően szétválasztják-e biztonsági célra fenntartott és használt földgáz árát a kereskedelmi célokra használt – azaz az üzemeltető cégeknek komoly üzleti hasznot hozó – gáz árától, és nem fizettetik-e meg a fogyasztókkal ez utóbbinak a költségeit is. Nem mellesleg a tároló létesítésének jogossága is megkérdőjeleződik: miért kell évtizedek alatt közel 500 milliárdot egy olyan beruházásba ölni, amely sehol máshol a világon nem bevett megoldás? Milyen az a krízishelyzet, amiben szükséges a tárolót megnyitni, ha a 2009-es „nagy magyar” krízishelyzetben sem volt rá szükség?

Többek között ezekre a kérdésekre szerettünk volna választ kapni, amikor 2009 októberében a stratégiai gáztárolóval kapcsolatosan adatokat igényeltünk először a Mol Nyrt.-től, majd a Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetségtől (MSZKSZ) és az MSZKSZ Biztonsági Földgáztároló Zrt.-től (MMBF). Adatigénylésünket visszautasították, elsősorban arra hivatkozva, hogy a Mol Nyrt. üzletszerű gazdasági tevékenységet folytató gazdasági társaságként nem lát el állami vagy önkormányzati feladatokat, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot, illetve hogy az igényelt adatok üzleti titkok. Mindezek után, 2010. január 25-én keresetet nyújtottunk be a Mol Nyrt., az MSZKSZ és az MMBF ellen. A többfordulós tárgyalás során a bíróság nem volt hajlandó jogkérdésként kezelni az ügyet, így szakértőt rendelt ki annak bizonyítására, hogy ezek üzleti titkot képeznek-e vagy sem. Bár a szakértői jelentés kimondta, hogy az alperesek számára nem jelent üzleti hátrányt az adatok megismerése – hanem inkább egy jogszabályban nem létező fogalomra hivatkozott: „nemzetbiztonsági érdekből üzleti titok” –, a bíróság mégis úgy ítélte meg, hogy az adatokat nem kell nyilvánosságra hozni.

Így a fent részletezett kérdésekre egyelőre nem kaptunk választ.