Az átláthatóság véd, ha nem is gyönyörködtet

hvg.hu: Azoknál, akik nem adnak ki közérdekű adatot, általános az a felfogás, hogy aki időt nyer, „életet” nyer?

Koritár Zsuzsanna: Az adatnyilvánossággal kapcsolatos konfliktusaink nagy része erről szól. Miközben az információ, amire ma szükséged van, egy év múlva nem biztos, hogy ugyanolyan értékes lesz. Tipikus eset volt, amikor a Paksi Atomerőmű 2003-as üzemi balesete után az Atomenergia Hivatalhoz beadott adatigénylésünk teljesítését (amiben többek közt azt szerettük volna megtudni, hogyan zajlik majd a kárelhárítás) végül a bíróságnak kellett kikényszerítenie. Így csaknem hat évbe telt, mire a kért adatok nagy részét sikerült nyilvánosságra hoznunk. A kért adatoknak nyilván akkor lett volna igazán értéke, ha előzetesen, még a mentés előtt megtudjuk, mihez kezdenek  a sérült nukleáris fűtőelemekkel, és annak milyen kockázatai vannak.

hvg.hu: Mennyire fogadható el indokként, amikor az állami hivatalok a cégek piaci érdekeire hivatkozva tartanak vissza információkat?

H.T.: Sok mindent el tud fedni egy ilyen indoklás. Mindig előkerül, amikor szerződésekre, állami vagy uniós pénzek elköltésére, önkormányzati tulajdonú vállalatok ügyleteire vagy egyszerű gazdálkodási adatokra vagyunk kiváncsiak.

K.Zs.: Az adatigényléseinkből egyre inkább azt látjuk, hogy az intézmények, hivatalok, minisztériumok kezdenek beleszokni abba, hogy az adatkérésekre válaszolniuk kell.  Eleinte gyanúsak voltunk a számukra, és visszakérdeztek, hogy mire kell nekünk az az adat. Ma már inkább elfogadják, hogy ehhez nekik kell alkalmazkodniuk. Azért is indítottuk az Energia Kontroll Programot, hogy az információszabadság az energetikában is erőteljesebben érvényesüljön. Az elutasítás az állami és önkormányzati tulajdonú cégek esetében továbbra is jellemző, a TASZ-szal közös pereink ezeken a dolgokon lendíthetnek. 

hvg.hu: A munkájuk érdekli a közvéleményt?

K.Zs.: Abból, hogy az emberek a napi szintű problémáikat fontosabbnak érzik, nem következik az, hogy ne kellene az energiapolitikai döntések nyivánosságával foglalkozni. Sőt, az Energiaklub pontosan részben amiatt vált civil szervezetből szakpolitikai intézetté, mert szakmai szempontból lényeges, hogy a magyar energiaipari folyamatok megjelenjenek a nyilvánosságban. Felelős döntések ugyanis csak így születhetnek.

H.T.: A cégek közül sokan szeretik úgy értelmezni a jogszabályokat, hogy az adatnyilvánosság rájuk nem vonatkozik, mert az állam csak részvényeket birtokol a gazdasági társaságban, és semmi mást nem csinál. Ezért szerintük nem kötelesek elszámolni a nyilvánosság felé a tevékenységükkel. Tipikusan így gondolkodik a Magyar Villamos Művek Zrt, amely visszatérően, minden egyes perben előadja ugyanezt az érvelést. Szerintük ahhoz, hogy építenek egy atomerőművet, vagy, hogy milyen előzetes vizsgálatok történtek egy  projekttel kapcsolatban, semmi köze a nyilvánosságnak.

A teljes interjú elolvasható a hvg.hu-n.