Megalapozatlan volt a paksi döntés

Panaszunkban elsősorban azt kifogásoltuk, hogy a határozat jogi szempontból kérdéses helyzetet teremtett. A határozat álláspontunk szerint félreértelmezve használta az Atomtörvény vonatkozó paragrafusát, amikor nem a törvény által megkívánt „bővítésre”, hanem „előkészítő tevékenység megkezdésére” kérte az országgyűlés engedélyét. A határozatból nem derült ki, hány új reaktorra szól, és időben meddig terjed a felhatalmazás azok megépítésére, illetve, hogy a határozat nem nevezte meg a felhatalmazás kedvezményezettjét sem. Azt is kifogásoltuk, hogy a képviselők kellő információk nélkül, mindössze egy másfél oldalas indoklás alapján hozták meg döntésüket.

A Biztos állásfoglalásában döntően osztotta véleményünket. Kifogásolta, hogy nem készítették elő megfelelően a határozatot (amellett, hogy nem vizsgálták ténylegesen szükség van-e a többlet atomenergiára, és ha igen, milyen mértékben,nem végeztek hatásvizsgálatokat és nem folytattak le stratégiai környezeti vizsgálatot), a határozat megszövegezése nem tükrözi a tartalmát (azaz a bővítés szándékát), egyébként pedig hiányzik az engedély időbeli korlátjának meghatározása, valamint az, hogy hány reaktorra szól az engedély. Az állásfoglalás továbbá kimondja, hogy „a nyilvánosságot, a társadalom bevonását a folyamat valamennyi szakaszában fokozottan biztosítani kell. Ez lehet ugyanis a garanciája, hogy a nagy társadalmi kockázatokat minden oldalról feltárják és megvitassák olyan civil és szakértői szervezetek és magánszemélyek is, akik szakmai, gazdasági szempontból nem elkötelezettek az erőmű bővítése mellett.”

A Biztos ezért kezdeményezte a kormánynál, hogy a szükséges vizsgálatokat folytassa le, azok eredményét hozza nyilvánosságra, valamint, hogy terjesszen az Országgyűlés elé olyan tartalmú javaslatot, amely tartalmazza a beruházás szükségességére, feltételeire, az erőmű típusára és telepítésére vonatkozó információkat.