ENERGIA ÉS NYILVÁNOSSÁG - konferenciabeszámoló

Az Energiaklub november 17-én megtartott konferenciáját Dr. Jóri András adatvédelmi biztos nyitotta meg, aki főleg a nyilvánosság és az információszabadság fontosságát emelte ki. Dr. Antal Attila, az Energiaklub munkatársa az Energia Kontroll Program keretében megszületett két friss elemzést mutatta be. „A második Orbán-kormány energiapolitikája [1]” c. tanulmány legfontosabb megállapításai között szerepel, hogy a kormány az energetika területét állami monopóliumnak tekinti. Döntéseit, jogszabályait nemhogy a nyilvánosság kizárásával hozza meg, de sem politikai, sem szakmai ellenvéleményeket nem szívesen hallgat meg, s a tágabb energetikai szakma csupán a partvonalról figyeli a megkötött belső alkukat.

Az „Energia és információ [2]” c. tanulmányban az Energiaklub közel 60 adatigénylésének tapasztalatai összegződnek. Általánosságban elmondható, hogy az adatszolgáltatási kultúra az energiaszektorban még kevéssé fejlett: a szektor még nincs hozzászokva ahhoz a kontrollhoz, amit az adatigénylések jelentenek. A késedelmes teljesítések, a válaszadás elmulasztása vagy megtagadása mind arra utal, hogy az ilyen típusú kötelezettség még mindig inkább „púp a háton”. Az adatkezelők sokszor nehezen értik meg, hogy az adatigénylő célja nem a zaklatás és a pereskedés, hanem az információ megismerése. Ezen a hozzáálláson azonban jó eséllyel lehet javítani, például a hasonló adatigénylések rendszeresítésével, hogy az adatkezelők számára is természetessé váljon a nyilvánosság igénye.

Jogos lehet a kérdés, hogy ha az energetikában érdekeltek, a szakma lehetőségei és információhoz való hozzáférése nyilvánvaló mértékben korlátozottak, akkor mit tudhat a szélesebb nyilvánosság? Mi jut el például egy átlagos újságolvasóhoz? És talán legalább ennyire fontos kérdés: hogyan? Felfedezhető-e a sajtó bármilyen irányú befolyásoltsága ezen a téren? Az Energia Kontroll Program két esettanulmányon keresztül vizsgálta a fenti kérdéseket. A kutatásnak szomorú aktualitást adtak a fukusimai események, ugyanakkor a katasztrófa tálalása kiválóan szemlélteti a hazai média-gyakorlatot.

Várhalmi Zoltán, a Gazdaság és Vállalkozáskutató Nonprofit Kft. szakértője a „Fukusima: a megkerülhetetlen mérföldkő – A hírcunami statisztikai elemzése [3]” című előadásában bemutatta, hogy elemzésük kvantitatív módszerekkel közelített a kérdéshez: azaz például százalékos arányban vizsgálta, milyen más témákkal együtt kerültek tálalásra az események. Beszéltek-e az energiaárakról, a biztonsági kérdésekről, vagy akár a magyar vonatkozásról: Paksról és ha igen, milyen kontextusban?

Bodó Balázs, a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszék munkatársa a „Messze van, mint Paks Fukusimától: az atomerőmű-baleset tálalása a magyar elektronikus sajtóban [4]” című tanulmányt mutatta be. Az elemzés készítői arra voltak kíváncsiak, hogy az erőműbaleset tárgyalásában tetten érhető volt-e bármiféle olyan szempont, ami befolyásolhatja az atomenergia, illetve a Paksi Atomerőmű hazai megítélését akár pro, akár kontra. Az eredmény több mint érdekes: a magyar elektronikus sajtó a fukusimai baleset tragikus vonatkozásai ellenére inkább pozitív színben tünteti fel az atomenergiát.

A konferenciát Bodoky Tamás oknyomozó újságíró előadása zárta, aki újságírói tapasztalatairól számolt be. Szerinte, bár a hivatalos adatigénylés kívánatos módszer lenne az információk megismeréséhez, sajnos a gyakorlatban ez a legritkábban működik. Az ilyen ügyek ugyanis gyakran olyan mértékben elhúzódnak – különösen ha bíróság elé kerülnek -, hogy mire a nyilvánosság elé kerülnek már nem relevánsak. Újságíróként a kiszivárogtatást hatékonyabb módszernek tartja, ezt a konferencián szemléletes példákkal illusztrálta.