Az oldalt gondozza: Energiaklub

A KÖRNYEZETI – EZEN BELÜL A NUKLEÁRIS ÜGYEKKEL KAPCSOLATOS – INFORMÁCIÓK MEGISMERHETŐVÉ TÉTELÉVEL KAPCSOLATOS ADATIGÉNYLÉSI PROTOKOLL

2011. 11. 30.

A hazai jogszabályok megfelelő kereteket adnak a közérdekű adatok megismeréséhez. Ez a protokoll a közérdekű információk megismerésének gördülékenyebb eljárását kívánja előmozdítani.

1. Az igénylő részéről fontos a minél pontosabb adatmegjelölés. Ez azonban nem minden esetben lehetséges, hiszen sokszor nem ismert, hogy egy bizonyos ügyről milyen és hányféle dokumentum készült. Ilyenkor a lehető legpontosabban körül kell írni, hogy milyen típusú és tartalmú információra van szükség. Bár nem kötelező elem, de segíthet, ha azt is leírja, hogy miért van szüksége az adott információra. Indokolt a hazai gyakorlatban is meghonosítani, hogy amennyiben az adatigénylés nem kellően pontos, az adatkezelő kérje az igénylés pontosítását, miközben megad ehhez minden támogatást. Ugyanakkor mindezeken túl fontos azt is hangsúlyozni, hogy a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) rendelkezései alapján közérdekű adatigénylés teljesítése nem tehető az adatigénylés indokának közlésétől függővé.

2. Az igényelt adat/adatbázis/dokumentum kiadása nem minden esetben teljesíthető a jogszabályban meghatározott időkereten belül. Megfelelő indokolással azonban az adatkezelő kérhet türelmi időt (pl. amennyiben túl nagy az az adatmennyiség, amit rendelkezésre kell bocsátania, különösen, ha nem egy kész adathalmazról, hanem több helyről összegyűjtendő adatokról van szó). Ezzel az igénylő számára is világossá válik, hogy az adatkezelőnek szándékában áll kiadni az adatokat, de ahhoz, hogy alapos és minőségi választ tudjon adni, időre van szüksége. Ez a megoldás – bizonyos határokon belül – mindkét fél számára elfogadható kompromisszum lehet. Azonban ha az adatigénylés részletekben is teljesíthető, az adatkezelőnek haladéktalanul meg kell kezdenie a rendelkezésére álló adatok kiadását. A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény szerint a hatóság köteles betartani az időkeretet, és ha az információ nem áll rendelkezésre, köteles tájékoztatni az igénylőt, mely szervtől kérheti az információt.

3. Túl sok és/vagy túl nagy terjedelmű dokumentumok esetében az adatkezelő azt is felajánlhatja, hogy szakmai segítséget nyújt, valamint személyes betekintést és konzultációt biztosít az adatigénylőnek, hiszen előfordulhat, hogy neki nincs szüksége minden egyes információra (pl. részletes műszaki leírások). Ez például azokban az esetekben fordulhat elő, ha nem konkrét adatokra vonatkozik az igénylés, hanem egy bizonyos üggyel kapcsolatos minden keletkező dokumentumra. Ilyenkor az adatigényléssel érintett összes adat megismerését követően elegendő csak a kiválasztott anyagok másolatát rendelkezésre bocsátani, ezzel időt, pénzt és fáradságot takarítva meg.


4. Előfordulhat, hogy az adatkezelő nem a saját adatait kezeli. Ilyen lehet, amikor egy közigazgatási eljárás keretében egy hatóságnak egy cég nyújt be bizonyos adatokat, információkat, dokumentumokat, amelyeket az ügyfél – azaz a cég – üzleti titoknak tekint. Ilyen esetekben is az adatkezelő kérheti egy szakértő véleményét (szakértő lehet pl. egy saját alkalmazásban álló jogász, egy független szakértő, vagy egyes esetekben az adatvédelmi biztos) abban a kérdésben, hogy az ügyfél által üzleti titokká történő minősítés ellenére kiadja-e az igényelt adatokat. Amennyiben az adatkezelő az adatvédelmi biztos állásfoglalását kéri, s ettől teszi függővé az adatigénylés teljesítését, erről a beadvány benyújtásával egy időben az adatigénylőt is tájékoztatnia kell. Hangsúlyozandó, hogy az adatvédelmi biztos véleményének kikérése nem irányulhat a nyilvánvalóan megismerhető környezeti adatokhoz való hozzáférés szándékos akadályozására.

5. Megkönnyítheti az adatkezelő helyzetét az, ha nem egy dokumentumhalmaz teljes egészére üti rá az „üzleti titok” pecsétet az, akinek az adatát az adatkezelő kezeli, hanem ha már az eljárás kezdetén előre megjelöli azokat a konkrét részeket, amelyeket titokban kíván tartani, és ehhez részletes indokolást csatol a nyilvánosságra kerülés miatt esetlegesen felmerülő piaci/gazdasági/pénzügyi hátrányokról. Ha ezt a fél magától nem teszi meg, az adatkezelő fel is kérheti erre az adatkezelés megkezdésekor. Ez nemcsak az adatkezelő és az igénylő számára hasznos, hanem a fél számára is, mert a megfelelő indokolással elkerülheti, hogy jogos üzleti titkai nyilvánosságra kerüljenek.

6. Afentiek megvalósulását az adatkezelő elősegítheti oly módon, hogy a pályázatok, közbeszerzés kiírásakor, annak részeként közzétesz egy olyan tájékoztatót, amely tartalmazza az üzleti adatok védelmével, illetőleg nyilvánosságával kapcsolatos hazai szabályokat: az Avtv.-nek a közérdekű adatok nyilvánosságával kapcsolatos legfontosabb szabályait, valamint a Ptk. 81. §-át. A tájékoztatóban érdemes utalni arra, hogy az üzleti adatok meghatározott körének nyilvánossága, az adatkezelő, a közpénzek ellenőrzését szolgálja, nem pedig a szerződéses partner jogainak indokolatlan korlátozását.

7. Előfordulhat olyan eset is, hogy az adatigénylő nem a megfelelő adatkezelőhöz fordul. Amennyiben az adatkezelő az államháztartás körébe tartozó szervezet, úgy köteles a lehető legrövidebb időn belül az adatigénylést a megfelelő szervezethez áttenni, mégpedig az igénylő egyidejű tájékoztatása mellett. Hasznos volna, ha ezt a gyakorlatot követné – jogszabályi kötelezés nélkül is – valamennyi adatkezelő szervezet. Abban az esetben, ha nem az államháztartás körébe tartozó adatkezelőről van szó, úgy segítség lehet, ha a megkeresett adatkezelő – amennyiben tudja – megnevezi az illetékes szervet. Mindenképpen elkerülendők azok a helyzetek, amelyekben az adatkezelő nem a lehető leghamarabb (tehát pl. csak később, egy bírósági tárgyaláson) tájékoztatja az adatigénylőt, hogy az igényelt adat nincs az adatkezelő birtokában.

8. Az adatkezelő és az adatigénylő közötti párbeszéd, konzultáció sok esetben hasznos lehet. Az elutasítás helyett célravezetőbb lehet ez a módszer a félreértések vagy kérdéses esetek tisztázására, de – esetleg írásban nem létező – tartalmi információk közlésére is. Az adatigénylőnek is érdemes megfontolnia, hogy – elsősorban nagyobb mennyiségű vagy „érzékenyebb” adatok igénylése esetén – maga kezdeményezzen konzultációt az adatigénylés sikere érdekében. A konzultációs folyamat keretében tájékoztatni tudja az adatkezelőt, hogy mire és miért van szüksége. Így az adatkezelő nem pusztán egy hivatalos igénylést lát, hanem az igénylő szándékát is megismerheti. Ennek ismeretében alakíthatja ki álláspontját, és dönthet a kiadható információk mennyiségéről, és kezdeményezhet további párbeszédet. Ezzel megelőzhető egy elhúzódó bírósági eljárás, ami egyik szereplőnek sem áll érdekében. Ezzel a megoldással az az akár évekig tartó időveszteség is elkerülhető, ami az igénylőt különösen érzékenyen érintheti. Figyelembe véve, hogy a bíróság akár ugyanazon adatok kiszolgáltatására kötelezheti az adatkezelőt, mint amelyekhez a párbeszéd során is hozzájuthatott volna az igénylő, a konzultáció jó eséllyel vezethet win-win szituációhoz.


9. Mind az adatkezelő, mind az adatigénylő alapvetően pozitív hozzáállása a sikeres ügy egyik leglényegesebb eleme. Mindkét fél jó szándéka és megértése szükséges: az adatigénylő célja nem az adatkezelő zaklatása és a pereskedés, hanem az információ megismerése, ennek érdekében azonban időnként az adatigénylőnek is érdemes kompromisszumokat kötni (pl. határidők esetében) és aktívan együttműködni az adatkezelővel.

10. Apert, mint legvégső eszközt érdemes csupán alkalmazni. Emellett fontos az is, hogy kényes, többértelmű jogi szituációk esetében megvan a lehetősége annak is, hogy az adatvédelmi biztoshoz forduljon az adatigénylő. Vagyis az adatigénylő dönt, hogy a bírósági utat választja, vagy a biztoshoz fordul.[1]

11. Az Avtv. előírja, hogy „az adatigénylésnek közérthető formában és - amennyiben az aránytalan költséggel nem jár - az igénylő által kívánt technikai eszközzel, illetve módon kell eleget tenni. Az adatigénylést nem lehet elutasítani arra való hivatkozással, hogy annak közérthető formában nem lehet eleget tenni.” Ebben a körben előnyben kell részesíteni az elektronikus formában tárolt adatok közvetlen megküldését a betekintés, a fénymásolás, az iratok lefényképezése, stb. helyett. Ugyanakkor az adatigénylőnek alkalmazkodnia kell az adatkezelő hivatali idejéhez, miközben az adatkezelő részéről is elvárható, hogy az adatigénylő számára olyan időpontban adjon lehetőséget személyes találkozásra (pl. iratbetekintés), ami igazodik a normál munkaidő-beosztáshoz.

12. Az adatigénylési folyamat egyes lépéseinek megtétele alatt elvárható a felektől, hogy tartózkodjanak a másik eljárásának nagy nyilvánosság előtti negatív minősítésétől. Ez természetesen már nem követelmény akkor, ha a sikertelen adatigénylés jogvitává, illetve bírósági előtti adatkiadási perré alakul. Egyik fél sincs azonban eltiltva attól, hogy a másik esetleges mintaszerű magatartását a nyilvánosság előtt elismerésben részesítse.

13. Az adatkezelők törekedjenek arra, hogy közzétegyenek minél több közérdekű adat saját honlapjukon, ezen túlmenően pedig a beérkező közérdekű adatigénylések tükrében időről-időre vizsgálják felül közzétételi gyakorlatukat, s, ha az elektronikus információszabadságról szóló 2005. évi XC. törvény hatálya alá tartoznak, akkor e törvény szerinti egyedi közzétételi listájuk megfelelő bővítésével tegyék a gyakran igényelt adatokat közvetlenül hozzáférhetővé.


[1]Az Avtv. szerint „27. § (1) Bárki az adatvédelmi biztoshoz fordulhat, ha véleménye szerint személyes adatainak kezelésével, illetve a közérdekű adatok vagy a közérdekből nyilvános adatok megismeréséhez fűződő jogainak gyakorlásával kapcsolatban jogsérelem érte, vagy annak közvetlen veszélye fennáll, kivéve, ha az adott ügyben bírósági eljárás van folyamatban.”