Kötelező átvételi tarifa (KÁT)

A 2003-ban létrehozott kötelező átvételi rendszer lényege volt, hogy támogatást nyújtson a környezetbarát, hatékony energiahordozóknak, illetve technológiáknak, elősegítse azok terjedését. Ennek keretében kötelezővé tette a megújuló energiaforrásokból származó, illetve a (kisméretű erőműben) kapcsoltan termelt villamos energiát, meghatározott, a mindenkori piaci, átvételi árnál magasabb áron. A rendszer két szakaszra oszlik (KÁP, 2003-2007; KÁT, 2008-2011). A rendszert kialakító, eredeti jogszabályok értelmében a rendszer a kapcsoltan termelők számára 2010. december 31-ével zárult volna, a támogatásra addig lettek volna jogosultak a termelők. A két korszak között elsősorban elszámolástechnikai értelemben van különbség, értve ezalatt az így elszámolt villamos energia, illetve a célra fordított összegek mérlegét. Mindkettőben meghatározó volt a kapcsolt energiatermelés túlsúlya (kb. 70%). Az idő múlásával olyan termelők is „belobbizták” magukat a kedvezményezett körbe, akiknek eredetileg nem volt ott helye: így nagyobb méretű erőművek (pl. Budapesti Erőmű), illetve fosszilis alapú erőművek (Vértesi, Mátrai), amelyek részben biomasszát, tehát megújuló energiahordozót is hasznosítanak, is bekerültek a rendszerbe.

A kötelező átvétel rendszere egyre inkább az energetika hazai eltartója lett, ahol a cégek érdekei (veszteséges erőművek életben tartása, biztos áramfelvevő-piac, kalkulálható bevétel stb.) egybeestek a politikai érdekekkel (mesterségesen, a villamos energia árának emelkedésével alacsonyan tartott távhőárak). A rendszer előírt, 2010 végi megszüntetése látványos politikai lobbizást hozott, amely keretében 2009-től többször, nemegyszer igen gyorsan felülírták a vonatkozó jogszabályokat, a rendszer meghosszabbíthatósága érdekében.

Mivel az erőműveknek így kifizetett összegek az Energiaklub szerint támogatásnak minősülnek, ezért azoknak minden erőmű esetében megismerhetőnek kell lenniük, különös tekintettel a rendszer nyilvánvaló politikai érzékenységére. Mivel a Magyar Energia Hivatal évente jelentést készít a kötelező átvételi rendszer éves alakulásáról, ezért álláspontunk szerint adatkezelőnek minősül. Ezt az Energia Hivatal sem vitatta.

Az erre irányuló adatigénylésünket azonban visszautasította, így bírósághoz fordultunk. A per során az első tárgyaláson (a Fővárosi Bíróságon, 2010. május 13.) az Energia Hivatal érdemi bizonyítást nem terjesztett elő, hanem a tárgyban eddig kelt levelezést becsatolta a per dokumentumai közé. A tárgyalást ezért elnapolták, majd később az ügyet – betegség miatt - egy másik tanácshoz helyezték. A 2010. december 14-én tartott tárgyaláson az eljáró bíró tisztázó kérdései nyomán (pontosan milyen adatokat kér a felperes), az Energia Hivatal jogi képviselője bejelentette, hogy a kért az adatok a kért formában és mennyiségben nem állnak a Hivatal rendelkezésére, azok a MAVIR Zrt. kezelésében vannak. Mivel ennek bizonyítása az Energiaklubnak nem állt módjában ezért elállt a pertől.